A ZeroWaste kollekció, ami a nyikorgó pólóink megmaradt szövetdarabjaiból készül a gyárunkban - nagy figyelem övezi. Mert a ruhákat megtervezni és elkészíteni kis szövetdarabokból nagyon időigényes, ezért úgy döntöttünk, hogy felveszünk egy új csapattagot.
Barbora Mrňáková divattervező szakon végzett a UTB Zlín-en, Csehországban. Egy rövid portugáliai gyakorlat után csatlakozott hozzánk Pozsonyban. Csak úgy, mint Vlado Morávek, jelenleg saját ágát viszi ZeroWaste kollekcióban, ami már elérhető a Twin City Towers boltunkban Pozsonyban.
Mind dolgozol éppen?
Jelenleg ruhákat és szoknyákat tervezek, na meg persze egy-két ZeroWaste terméket.
És ez hogy működik?
Silviaval közösen új mintákon gondolkodunk, tökéletesítjük őket, plusz, igyekszünk a minőségi szempontból növelni szövet választékunkat. Néhány új, passzoló szabású női és lányos ruhát is készítettünk. Ezenkívül két új szabást is bevezettünk a szoknyákhoz. Az egész portfólió növekszik és egyre nagyobb. Férfiak számára is készülünk új szabásokkal, miközben frissítjük a jelenlegieket.
A ZeroWaste kollekciót a ruhagyárunkban nyikorgó pólóink gyártásából származó egyszerű szövetmaradékokból hoztuk létre. Ez azt jelenti, hogy minden modell egyedi, mert minden alkalommal különféle szövetdarabokat kapunk. Sosem egyszínű, mintás darabok, stb. Minden terméket a jelenleg elérhető darabokból állítunk össze, ami nagyon időigényessé teszi ezt a folyamatot. Saját tapasztalataim alapján egy modell elkészítésének átlagos időtartama - a terv elkészítésétől és az anyagok megválasztásától a végtermékbe történő összeszereléséig - 2 munkanap, azaz 16 óra munka. Természetesen ez a tervezés összetettségétől és a tényleges szabásától függ. Hatalmas különbség van, hogy hosszú ruhán vagy pólón dolgozom. Mint mondtam, a rendelkezésre álló szövetdarabok korlátoznak bennünket, és minden modell egyedi gyártású. Lehet, hogy egy ruha alapvető varrásmintáját használom, de nem pontosan helyezem el benne a megmaradt anyagdarabokat.
Az én munkamódszerem általában az, hogy különböző szövetdarabokat összevarrok, lényegében egy új ruhadarabot készítek, amelyre felrajzolom a varrásmintát és kivágom a megfelelő darabokat. Ez a módszer ragadott meg leginkább, mert kreatív és egyben gyors is.
Hogyan fejlődik ez a kollekció?
A kezdetek kezdetén a Vlado Morávek által készített egyedi női ruha mintáját használtam a kollekcióhoz. Ahogy telt-múlt az idő, egy hosszabb, ¾-es ujjú változat felé vettem a hangsúlyt, valamint pólók és szoknyák felé.
Ezenkívül, amikor átnéztem a rendelkezésre álló anyagdarabokat, sok viszonylag hosszú, felgöndörödött kötöttáru darabot találtam, és azon töprengtem, hogy összevarrhatnám-e, és ki lehet-e hozni belőle valamit. Úgy döntöttünk, megnézzük, így megszülettek a téli nyakmelegítők és fejpántok.
A mostani gyártás hasonló, mint amit ezelőtt csináltál?
Egyetemi tanulmányaim után lehetőséget kaptam a szakmai gyakorlatra, és úgy döntöttem, hogy elmegyek. Szerencsére találtam egy céget Porto -ban, Portugáliában. Fél évig elsődleges felelősségem a varrási minták létrehozása volt. Termékmintákat varrtam és teszteltem. Műszaki rajzokat és leírásokat készítettünk, varrásmintákat készítettünk és mindent a gyártásba helyeztünk. Mindez megtanított azokra az apró, technikai dolgokra, amelyeknek a varrási minták részét kell képezniük. Meg kellett tanulnom úgy gondolkodni, hogy az összeegyeztethető legyen a gyár termelésével.
Amikor arról beszéltünk, hogy ruhákat készítsünk különböző geometriai mintákból, ez korábban régebben is tetszett. A szakdolgozatom gyűjteményének része volt egy nagyon hasonló kis szövetdarabok összeállítása is, konkrét modellekké. A különbség csak az volt, hogy akkor önmagában nem textilmaradékkal dolgoztam.
Hogy írnád le a jelenlegi munkád?
Egyetemi tanulmányaim kezdetén semleges monokromatikus színekből készítettem minimalista, általában sima színű ruhákat. Az idő múlásával kezdtem érdeklődni a különböző textilgyártási módszerek, mint a hímzés, nemezkészítés, kötés és szövés. A szakdolgozatomban minden benne volt, ami akkoriban érdekelt, különösen a textilkollázs és az egyenesen szövetre alkalmazott szöveg. Ami a szabásokat illeti, inkább az alapvető, egyszerűbbeket részesítem előnyben, amelyeket különböző technikákkal töltök fel, általában azokat, amelyeket akkoriban a legjobban szeretek. Ez látható a Pískacie-nek szánt jelenlegi munkáimban is, például a grafikus struktúrák rétegezésében különböző típusú csíkok kombinálásakor és átfedésekor, az elülső oldalon fordított varrásban vagy gépi hímzésben.
Hogy kerültél kapcsolatba a Pískacie-vel?
Portugáliából való hazatérésem után különböző állásajánlatokat néztem Csehországban, majd később Szlovákiában is. Láttam egy álláshirdetést Pískacie -től, és bár egy szabónőt kerestek, úgy döntöttem, jelentkezek rá. A pozsonyi interjú során beszélgettünk a pozícióról és arról, hogy valójában mit is jelentene. Megbeszéltük, hogy veszek pár szövetmaradékot, és megpróbálok ruhát csinálni belőle. Két-három napig tartott, de nagyon elégedettek voltak az eredménnyel. Ezt követően már csak az együttműködés részleteit kellett lepecsételnünk.
Miután elkezdtem dolgozni a cégnél, abban állapodtunk meg, hogy én és Vlado a saját modelljeinken dolgozunk, és meglátjuk, hova visz minket az egész ZeroWaste kísérlet.
És merre tovább a kollekcióval?
A legelején arról beszéltünk, hogy néhány lightos pulóvert is beiktatunk, meg ilyesmi. Szeretnék néhány modellt is készíteni gyerekeknek. Jelenleg elsősorban női kollekcióról van szó, de vannak jó ötleteink a férfi divatra is.
Követsz néhány vállalatot vagy egyént, akik érdeklődést mutatnak a fenntartható divat iránt?
Eleinte nem igazán voltam tájékozott a szlovák piacon. Természetesen ismertem néhány nagy nevet a szlovák divatiparban, de nem annyira a fenntartható divat területéről származó kisebb cégeket. Amint azonban körülnéztem, ezek a márkák meglehetősen gyorsan felbukkantak. Egyre többen vannak… A ruha-újrahasznosítás gondolata azonban valahogy megnőtt bennem, és olyan rendezvényeken veszek részt, mint a Bagbet Swap, ahol önkéntesként veszek részt.
Mivel szereted tölteni a szabadidődet?
Élvezem azokat a kis eseményeket, amelyek a zero waste és a helyi termelésre összpontosítanak, mint például a régi vásárcsarnok vásárai, Dobrý trh, a Pomalo fesztivál és a különböző ruha csereberék. Szeretek olvasni és művészeti galériákba járni, és szívesen járok a Lumière moziba és különböző filmfesztiválokra.
Text: Martina Ráczová, Foto: Dávid Hanko